2026. szeptember 9. (szerda) - egy kis Hovawart történelem (a mi oldalunkról is)
Böbikém (a feleségem) retteg(ett) a kutyáktól. Így volt a kertes házunkban egy korcs és egy keverék kutyánk (ahogy ezt viccesen szoktuk emlegetni) sok-sok évvel ezelőtt. Egyik egy tacskó-vizsla keverék, a másik egy "alomalja" németjuhász volt. Szundi és Tina. Imádtuk őket, 16 éven át, de elmentek.
Magukkal vitték a neveletlen mivoltukat, a szökdösős szokásukat.
Ekkor Böbi azzal állt elő, hogy szeretné "feltúrni" az Internetet és keresni a leírások alapján egy olyan fajtát, akivel bátrabban mer együtt élni, és akitől úgy érezheti, hogy védelmet is kap a házban.
Így akadt a
Hovawart fajtára (mellette a Moszkvai őrkutyát nézte még ki, de nem tudom, hogy ehhez mit olvasott 🤣).
Ezután érkezett hozzánk 2011. tavaszán drága Bella (Nemesbüki Bán Britta, 2011.02.01. - 2026.07.21.), egy csodálatos rajzos szuka. Családcentrikus, gyermekimádó, mindenkire vigyázó, mindenkivel kedves lény/lány volt. ❤️❤️❤️
Rengeteg időt töltöttünk együtt, végtelenül hálás volt, ha nem "csak úgy" lehetett a közelünkben, hanem valami személyes, aktív program adódott. Évekig jártunk engedelmes tréningre, mert nincs annál belsőségesebb és valódi együtt töltött idő, mint az iskolában. Olyankor nem a telefonomat nyomkodtam, hanem csakis a Bella volt 🥰🥰🥰 A jó közösség, és ez az együtt töltött élmény miatt tartott ez 3 évig, mert amúgy mindig Ő volt a minta kutya, akit példaként emlegettek a szép munkája miatt. Őrző-védő tréningekre is jártunk, ott is mindig nagyon szépen dolgozott, hatalmas farokcsóválások közepette. Láthatóan élvezte, kedvére való volt. Más időkben eljártunk futni/kocogni, de sokat sétáltunk is kint a természetben.
Kiskora óta jártunk a csodájára, ugyanis rendszeresen a hátsó terasz azon pontján volt, ahonnan minket biztonsággal látott és védelmünkre tudott kelni, de ugyanakkor a füle mindig ott volt az utca zaján is.
A teraszról 1-2 óránként felkelt, és körbe járta a kertet úgy, hogy a teste végig a kerítést érte. Őrjárat volt, nincs-e véletlen valahol biztonsági rés. Csodás egy teremtés. 💖💖💖
Az utcán tejesen szociális, más kutyákkal mindig barátkozott. De pl. egy ittas embert, vagy valamiféle fenyegető magatartást se az utcán, se otthon, se a kapunkban nem tolerált.
Egy nyitva hagyott kocsi kapu... eszében sem volt kiszökni. Sőt! Leült a kinyitott kapuszárnyak közt középen, arányos háromszög pontra, és rendíthetetlenül védte a birtokot. Ilyenkor olyan régi ismerős se tudott bejönni mellette, akit kiskora óta ismert. Nem volt behívva általunk, így kint volt a helye, amíg mi ki nem jöttünk érte.
A kertben teljesen rendben viselkedett. Nem tört, nem zúzott, nem rongált meg semmit. A hatalmas fenyőfánk alatt nyaranta volt egy kedvenc helye, ahol képes volt másfél méter mély gödröt ásni, de az kellett neki a hűvös miatt. Mikor rájöttem, hogy miért csinálja, úgy hagytam, és nem is ásott több lyukat. Gyerekkorában, a fogazat váltáskor persze Ő is hozta a formáját. A fa ülőgarnitúránk minden porcikája viselte a leváltott fogak nyomait, de hát azt azért is hagytuk elől, mert belefért, hogy ez lesz a sorsa. Mellesleg sok évvel később, Bono is azon a garnitúrán cserélt fogazatot 🤣🤣🤣

Csodás nevelő is volt Bella... mintha küldetése lett volna felnevelnie Bono kutyánkat. 15,5 évig volt velünk, kivárta, míg férfi lesz belőle, elkísérte az első kiállításokra, az első iskolákba, a vizsgákra. Példát mutatott a fiatal hercegnek az utcán is. Sose felejtem, hogy talán 2-3 hónaposan (amikor először lehet a kis kölyköket utcára vinni), egy hét után póráz nélkül is sétálni tudott már Bono, mert megtanulta Bellától, hogy a sarkon le kell ülni, és meg kell várni a gazdákat. Csodás emlékek! 😍
A Hovawart tényleg egy csodás fajta, ha jól és aktívn foglalkozunk velük, akkor egy végtelenül kedves és hálás társ, miklözben komoly munkakutya, azaz az engedelmes, az őrző-védő és a nyomkövetés szakágban is komoly produkcióra képes. Csak ajánlani tudom.
Üzenet a szerzőknek